2018. november 24., szombat

Az első munkahétről


Első nap körbevezetettek bennünket munkahelyeinken, találkozhattunk mentorainkkal, és pozitív csalódásként ért bennünket, hogy mindenki nagyon kedves és nyitott. Ahogy teltek az első munkanapok, szépen lassan belejöttünk a feladatokba, egyre rutinosabban végeztük a ránk kiszabott munkát. Igyekeztünk beilleszkedni és minél jobban megfelelni a követelményeknek, valamint az iskolában tanultakat gyakorlatban elsajátítani.

Benyomások és vélemények az első hétről a munkában:

Panni & Zsani:
jól érezzük magunkat a hotelben, ami a munkatársainknak köszönhető. Sokat viccelődünk, ami véleményünk szerint elengedhetetlen az élvezhető munkavégzéshez. Érdekes, hogy senkinek sem az az első kérdése hozzád, hogy hogy hívnak, hanem, hogy honnan jöttél. A munkára visszatérve, az étkeztetésben segítünk, ami annyit jelent, hogy reggelinél és ebédnél az adott napi beosztás szerint vagy használt tányérokat gyűjtünk össze és azokat polírozás után visszavisszük az étterembe, vagy rendes pincérnőkként dolgozva a saját részlegünkön összegyűjtjük az asztalokról, letakarítjuk az asztalokat, evőeszközöket mosunk el, majd polírozzuk őket, az asztalokat pedig visszaterítjük. Legjobban az utóbbit szerettük csinálni, hiszen bár elfáradtunk, itt telt a leggyorsabban az idő. A legnehezebb munka hétvégente várt ránk a szálloda kávézójában. Itt délután 15 órától este 22 óráig dolgoztunk, feladataink változatosak voltak. Asztalokat takarítottunk, kivittük az asztalokhoz az ételeket és itt nyílt a legtöbb lehetőségünk a vendégekkel való társalgásokra. A különböző kultúrák megismerése teljes mértékben kompenzálta a megterhelő munkát.




Laci:
mindenki nagyon segítőkész, jól érzem magam. Sok mindenre megtanítottak pl: barista alapfogások. Szerencsére az angollal sincs baj, itt nem a nyelvtan a fő, csak hogy mindenki megértse a másikat. Nagyon sokat segít a külföldi tartozkodásban, messze magyarországtol, hogy nyitottak és kedvesek a munkatársak. A munkaköröm változatos és kicsit sem unalmas.



Geri:
Az első héten összeismerkedtem a kollégákkal, akik számomra meglepően nyitottan és segítőkészen
álltak hozzám. Amiben tudtak segítettek, a főbb feladatok elvégzését ismertették, a raktárkészletet és az asztalok terítésének folyamatát is megmutatták. A személyzet rendkívül összetartó, a csapatmunkának nagy szerepe van, amikor szükséges odateszik magukat, de természetesen a viccelődésnek is meg van a helye. Sok tapasztalatot szereztem, az iskolában tanultakat gyakorlatban is kipróbálhattam.


Peti:
az első hetem a Pergola Hotel and Spa-ban remekre sikeredett. Az első nap Tanya Hanlon mentorom szívélyes fogadtatása már a nap elején feltettre az i-re a pontot. Ezek után nem sokkal lehetőségem volt megtekinteni a hotelt egy részletesebb szemszögből. Roberto Martone Guest Relations Manager boldogan körbevezetett. A kiruccanás során büszkélkedve beszélt a Trip Advisor-on kapott 78 pozitív visszajelzésről. Roberto egyik fő erénye, hogy a negatív véleményt is pozitívval illeti meg - nem csoda, hogy a recepció egyik szekrényében a Tao-Te-King egyik kiadása lapult, még Mao Ce Tung idejéről.


Timi:
első napomon a bevezető foglalkozáson vettem részt, ahol már a hotel legtöbb alkalmazottjával megismerkedtem. Mindenki nagyon kedves és előzékeny, mindenben segítenek és támogatnak. Kollégáim nagy része nem máltai és ők is legtöbben az Erasmus-szal kezdtek a Solana Hotelben. Először kicsit furcsa volt mindenki akcentusához hozzászokni, de az első hét végére már mindenkivel nagyon jókat beszélgettem. Megmutatták az alap tudnivalókat, feljegyzeteltem a legfontosabb információkat, hogy a vendégeknek én is tudjak segíteni, ha a recepcióhoz jönnek. Szinte azonnal befogadtak a csapatba, sokat viccelődünk és beszélgetünk egymással. A hét elteltével egyre több fontosabb feladatot kaptam, így máris éreztem magamon a fejlődést. Kicsit nehéz volt hozzászokni az egész napos egy helyben álláshoz, de a jó hangulat, a kedves vendégek és az, hogy sokaknak tudtam segíteni elvette a figyelmemet minden rosszról. Pár vendéget én kísértem a szobájukhoz, és mindenki nagyon kedves volt. Érdekelte őket honnan jövök, hogy kerültem ide és hogy milyen élményeket szereztem itt eddig a szigeten. Összességében az első hetem nagyon sikeres volt, remélem a többi is ilyen lesz!


Zsani

MOSTA

Az első munkanapunkra tartó utunk során Zsanival láttunk egy monumentális méretű templomot, mellyel onnanstól kezdve minden áldott nap szemeztünk.
Mivel kíváncsiságunk nem lankadt, így egy nap hazafelé leszálltunk a Rotunda nevű megállónál, amely a mellette álló körtemplomról lett elnevezve.




A templom közel 60 méter magas, és külső körkerülete 55 méter, így ezzel kivívta magának Málta legnagyobb dómjának címét.
Megközelítve 3 ajtóval találtuk magunkat szembe: az első kettő a hívőknek volt fenntartva, míg az utolsó a turistákat fogadta.
A belső tér szintén hasonlóan volt kialakítva, a látogatóknak egy lezárt padsort biztosítottak.



A jegyeket tekintve nagyon jól jártunk: 3 euróért megtekinthettük a székesegyházat és egy II. világháborús menedékhelyen kialakított múzeumot is.
A templomról kis érdekesség, hogy a világháború során 4 bombát dobtak le Mostára, melyből 3 a templom közelébe, 1 pedig magába a dómba esett bele. A német Luftwaffe 500 kg-os bombája átszakította a mennyezetet, amely alatt több mint 300 ember imádkozott. Ám senki sem sérült meg, ugyanis a bomba nem robbant fel. Ez a történet mai napig Málta egyik legemlegetettebb csodája.
A templomba pontosan 15:30-kor léptünk be, pont egy szertartás kezdetekor.
Illedelmesen álltuk végig, mikor a pap felszólított rá (bár mi ezt máltaiul nem érthettük), és igyekeztünk beilleszkedni a hívők közé.


Fél óra múlva, tudván, hogy ez hosszúra fog nyúlni, végül kimentünk az épületből, és az ajtóból megpillantottuk azt a halottas kocsit, melyet Zsani már a buszról látott a temető mellett.
Ekkor összeállt a kép: bent a legtöbben feketében voltak, kint állt a halottas kocsi, a buszról egy temetést láttunk és megvető pillantásokat kaptunk a fotók készítésekor. Bizony, vettünk egy jegyet egy gyászmisére.


Halottaskocsi a templom mellett
Miután felfogtuk milyen eseményen vettünk részt, értetlenül álltunk azelőtt, miért is nem zárták be legalább  a szertartás idejére a templomot.

A megbotránkozás után lementünk végül a kiállításra. Egy vékony, és hosszú lépcsőn kellett lemennünk egy petróleumlámpákkal megvilágított szűk barlangba.
Az egész barlangban fullasztó szag volt, nyomasztó volt a tudat, hogy a II. világháború során több száz ember bujkált azokban a zugokban, amelyekben mi sétáltunk végig.


Lent egy élethű szobát találtunk, ami feltehetőleg ugyanígy lehetett berendezve majd' 100 évvel ezelőtt.

A kiállított táblákat végigolvasva barangoltunk még, de sajnos csak zsákutcákba és lezárt folyosókba ütköztünk.
Az élményt tovább fokozta, hogy senkivel sem találkoztunk össze a lent töltött idő alatt, csak a korabeli zenét lehetett hallani.
A kiállítás olyan érdekes volt, hogy teljesen elveszítettük az időérzékünk. Felérve már be is sötétedett, haza is indultunk a következő busszal.

Panni

2018. november 17., szombat

Enyhe csapadék - 2018. 10. 31.


Az első hetünkben tapasztalt napsütéses és viszonylag meleg napok után október utolsó napján eleredt az eső. Az időjárás előrejelzés szerint enyhe záporokra, zivatarokra lehetett számítani, de pont elég volt ahhoz, hogy aznap ki se tudjunk mozdulni.

Az egész napos semmittevés után úgy döntöttünk Zsanival, feltöltjük az éléskamrát. El is indultunk a 15 percre lévő Lidl-be gyalog. Utunk főképp lejtőkön vezetett (csak hogy nehezebb legyen a teli szatyrokkal hazabattyogni később), és már az első utca végére érve sikerült bőrig ázni a mellettünk elhaladó autóknak köszönhetően.



Lejjebb és lejjebb haladva, elhűlve figyeltük, ahogy patakként hömpölyög a víz az utcákon, meg-megtörve a parkoló autók és motorok kerekében.



 Msida egyik legmélyebb pontjához érve azonban minden előző látvány eltörpült: majdnem térdig érő víz fogadott bennünket.
Az autók mit sem törődve, nagy sebességgel gázoltak bele a lassan tóvá fejlődő esővízbe. Itt a térkép szerint a túloldalon található ösvény vezet a bolthoz, de mivel az úton való átkelés lehetetlen küldetésnek tűnt, így mi kitaláltunk egy új útvonalat önállóan, mindenféle előzetes tájékozódás nélkül.




Ebben a nagy és forgalmas kereszteződésben, a víz elkerülése érdekében, lehetőségünk adódott Parkour-özni. Vastag kőkerítéseken és útpatkákon másztunk végig, kövekről kövekre ugráltunk, majd 15 perc után ráeszméltünk, hogy mindezt hiába, rossz irányba indultunk el. Itt már feladtuk az alternatív ötleteket, így hát mégis átvágtunk a térdig érő vízben, és elslattyogtunk nagynehezen a bolthoz az eredeti útvonalon.



Szerencsére nem mi voltunk az egyetlenek: rengeteg gyalogos hasonlóan elázva, beázott cipőkben sétált a városban. Azt gondoltuk, ez számukra mindennapos lehet esős időszakokban, hiszen senkit sem állított meg a nagy mennyiségű csapadék, ám mint másnap megtudtuk, aznap elromlott Msida csatornarendszere.

Bár miután hazaértünk, a hajunkból és ruháinkból csavarni lehetett a vizet, és a cipőnk is napokig száradt, a sok nevetés és rendhagyó élmény kárpótolt minket.


Panni

2018. november 16., péntek

Gozo 2018. 10.28.



Első itt töltött vasárnapunkon Gozo szigetét látogattuk meg. Reggel busszal indultunk el Cirkewwa felé, a jármű pedig végig vitt minket Málta északi partvidékén, így utazás közben is gyönyörködhettünk a tenger látványában.
Cirkewwából komppal mentünk át Gozo kicsi szigetére. A hatalmas hajó szintén lélegzetelállító látképeket tárt elénk, a három sziget között haladva messziről még a Kék Lagúnát is lehetett látni.


Mikor megérkeztünk Gozóra, újabb buszozás várt ránk, szerencsére a Tallinja itt is segítségünkre volt.
Victoria, Gozo nem hivatalos székhelye felé vettük az irányt. A csapat egyből az itt található játszótér iránt kezdett el érdeklődni, így egy kis időt itt is eltöltöttünk.


Innen gyalog indultunk tovább a városnézésre, ahol az utcákon barangolva szebbnél szebb és érdekesebbnél érdekesebb helyeket és boltokat találtunk, illetve sok magyarral is összefutottunk.




A városnézés után elindultunk megnézni a sziget egyik legnagyobb nevezetességét, a Citadellát. Sok lépcsőzés után a bejáratnál éneklés, és millió turista fogadott minket.



A hatalmas erődítményt több óra alatt tudtuk csak bejárni, és találtunk egy kiállítást Debrecen néven is, bár azóta sem jöttünk rá, hogy mi köze van a magyar városnak a gozoi kiállításhoz.




A Citadella után Gergő ajánlására Dwejrába mentünk, ahol a fiúk meg is mártóztak a vízben. Az este közeledtével átmentünk a kiépített strand másik oldalára, ahonnan leomlása előtt még látni lehetett az Azúr ablakot is.
Itt kiültünk a sziklák tetejére, és csak gyönyörködtünk a tengerben. Ez volt az a pillanat, mikor rájöttünk, hogy még akkor is megéri ez a máltai út, ha sokat kell pótolni!









Írta: Timi

2018. november 10., szombat

VALLETTA & Pretty Bay 2018.10.27.

Első kirándulásunk Málta fővárosába vezetett, Vallettába, ahol a várost megközelítve Floriana kapuja fogadott minket, majd tovább haladva a monumentális méretű Triton szökőkúttal találtuk szembe magunkat. Ezután a városkapun áthaladva kezdődik a sétáló utca butikokkal, zenészekkel, árusokkal gazdagítva.






 A lejtős utcákon barangolva felfedeztük a helyi épületek egyik jellegzetességét, a kiugró, színesre festett erkélyeket, amelyek igazán felidézik a mediterrán hatást.



  Több utcán sétálva is olyan érzésünk lehet mintha San Franciscoban lennénk: ívelt utcák, amelyek a víz látképében végződnek.


 Csökkenő sorrendben






                                  Három szőke


A csapat nagy örömére kipróbáltuk a vallettai 5D-s mozit, ahol betekintést nyerhettünk Málta történelmébe. Az 5D-s mozi abban különbözik a szokványos moziktól, hogy többek között a frissen sült máltai cipó illatát is érezhettük. 

Ezután szétvált a csapat: Panni, Peti és Laci - nehezen kiigazodva a helyi buszrendszeren így az első napokban - elmentek Pretty Bayre, ahol a napos időnek hála meg is mártózhattak a tengerben, köztük életükben először.

A többiek Ildikó tanárnő, igazgató úr, Timi, Zsani és Gergő Vallettában  maradtak, hiszen bőven volt még látnivaló. A városban éppen egy kulturális fesztivál zajlott, melynek keretében rengeteg előadás várta a nézőket. 


Tradicionális
máltai nők tánca










              A mindennapi 4 órás ágyúlövés (természetesen vaktölténnyel) sokkal                  nagyobb élmény, mint azt sokan                                              gondolnánk

Gyorsan meglestük a városban található Upper Barrakka Gardens és az Argotti Botanical Gardenst is:




Majd eljött a délután 5 óra ezen a gyönyörű szombati napon, amikor Zsanettunk kicsit megkésve, de odaért a szökőkúthoz:



Összességében elmondhatjuk, hogy effektíven töltötte el mindenki ezt a napot és szívünkbe zártuk azokat a csodás helyeket, ahol jártunk.

Zsani






2018. november 7., szerda

A MUNKAHELY

A 2. napunkon közösen meglátogattuk munkahelyeinket, hogy megismerjük mentorainkat és munkatársainkat.
Kiutazásunk előtt már megtudtuk, miként fogunk dolgozni az egy hónapunk alatt.
Burtics Tímea és Vidó Péter recepciós munkakört teljesítenek a Solana és Pergola szállodákban.






Solana Hotel - Burtics Tímea munkahelye





Pergola Hotel - Vidó Péter munkahelye







Jantyik Zsanett, Király László, Nagy Gergő és Ponta Petra Panna pincérekként és pincérnőkként tevékenykednek különböző helyszíneken.




St. George's Park Hotel - Nagy Gergő munkahelye






National Aquarium - Király László munkahelye









Qawra Palace Hotel - Jantyik Zsanett és Ponta Petra Panna munkahelye








Szerencsére mindannyian meg vagyunk elégedve a feladatokkal. Számos érdekes munkát végzünk el, a munkatársak segítőkészek és kedvesek. Végre valós szituációkban is alkalmazhatjuk az iskolában elsajátított tudásunkat.

Panni