Az első hetünkben tapasztalt napsütéses és viszonylag meleg
napok után október utolsó napján eleredt az eső. Az időjárás előrejelzés
szerint enyhe záporokra, zivatarokra lehetett számítani, de pont elég volt
ahhoz, hogy aznap ki se tudjunk mozdulni.
Az egész napos semmittevés után úgy döntöttünk Zsanival,
feltöltjük az éléskamrát. El is indultunk a 15 percre lévő Lidl-be gyalog.
Utunk főképp lejtőkön vezetett (csak hogy nehezebb legyen a teli szatyrokkal
hazabattyogni később), és már az első utca végére érve sikerült bőrig ázni a
mellettünk elhaladó autóknak köszönhetően.
Lejjebb és lejjebb haladva, elhűlve figyeltük, ahogy
patakként hömpölyög a víz az utcákon, meg-megtörve a parkoló autók és motorok
kerekében.
Msida egyik legmélyebb pontjához érve azonban minden előző látvány eltörpült: majdnem térdig érő víz fogadott bennünket.
Az autók mit sem törődve, nagy sebességgel gázoltak bele a lassan tóvá fejlődő esővízbe. Itt a térkép szerint a túloldalon található ösvény vezet a bolthoz, de mivel az úton való átkelés lehetetlen küldetésnek tűnt, így mi kitaláltunk egy új útvonalat önállóan, mindenféle előzetes tájékozódás nélkül.
Msida egyik legmélyebb pontjához érve azonban minden előző látvány eltörpült: majdnem térdig érő víz fogadott bennünket.
Az autók mit sem törődve, nagy sebességgel gázoltak bele a lassan tóvá fejlődő esővízbe. Itt a térkép szerint a túloldalon található ösvény vezet a bolthoz, de mivel az úton való átkelés lehetetlen küldetésnek tűnt, így mi kitaláltunk egy új útvonalat önállóan, mindenféle előzetes tájékozódás nélkül.
Ebben a nagy és forgalmas kereszteződésben, a víz elkerülése
érdekében, lehetőségünk adódott Parkour-özni. Vastag kőkerítéseken és
útpatkákon másztunk végig, kövekről kövekre ugráltunk, majd 15 perc után
ráeszméltünk, hogy mindezt hiába, rossz irányba indultunk el. Itt már feladtuk
az alternatív ötleteket, így hát mégis átvágtunk a térdig érő vízben, és
elslattyogtunk nagynehezen a bolthoz az eredeti útvonalon.
Szerencsére nem mi voltunk az egyetlenek: rengeteg gyalogos
hasonlóan elázva, beázott cipőkben sétált a városban. Azt gondoltuk, ez
számukra mindennapos lehet esős időszakokban, hiszen senkit sem állított meg a
nagy mennyiségű csapadék, ám mint másnap megtudtuk, aznap elromlott Msida
csatornarendszere.
Bár miután hazaértünk, a hajunkból és ruháinkból csavarni
lehetett a vizet, és a cipőnk is napokig száradt, a sok nevetés és rendhagyó
élmény kárpótolt minket.
Panni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése