Mivel kíváncsiságunk nem lankadt, így egy nap hazafelé leszálltunk a Rotunda nevű megállónál, amely a mellette álló körtemplomról lett elnevezve.
A templom közel 60 méter magas, és külső körkerülete 55 méter, így ezzel kivívta magának Málta legnagyobb dómjának címét.
Megközelítve 3 ajtóval találtuk magunkat szembe: az első kettő a hívőknek volt fenntartva, míg az utolsó a turistákat fogadta.
A belső tér szintén hasonlóan volt kialakítva, a látogatóknak egy lezárt padsort biztosítottak.
A jegyeket tekintve nagyon jól jártunk: 3 euróért megtekinthettük a székesegyházat és egy II. világháborús menedékhelyen kialakított múzeumot is.
A templomról kis érdekesség, hogy a világháború során 4 bombát dobtak le Mostára, melyből 3 a templom közelébe, 1 pedig magába a dómba esett bele. A német Luftwaffe 500 kg-os bombája átszakította a mennyezetet, amely alatt több mint 300 ember imádkozott. Ám senki sem sérült meg, ugyanis a bomba nem robbant fel. Ez a történet mai napig Málta egyik legemlegetettebb csodája.
A templomba pontosan 15:30-kor léptünk be, pont egy szertartás kezdetekor.
Illedelmesen álltuk végig, mikor a pap felszólított rá (bár mi ezt máltaiul nem érthettük), és igyekeztünk beilleszkedni a hívők közé.
Ekkor összeállt a kép: bent a legtöbben feketében voltak, kint állt a halottas kocsi, a buszról egy temetést láttunk és megvető pillantásokat kaptunk a fotók készítésekor. Bizony, vettünk egy jegyet egy gyászmisére.
 |
| Halottaskocsi a templom mellett |
Miután felfogtuk milyen eseményen vettünk részt, értetlenül álltunk azelőtt, miért is nem zárták be legalább a szertartás idejére a templomot.
A megbotránkozás után lementünk végül a kiállításra. Egy vékony, és hosszú lépcsőn kellett lemennünk egy petróleumlámpákkal megvilágított szűk barlangba.
Az egész barlangban fullasztó szag volt, nyomasztó volt a tudat, hogy a II. világháború során több száz ember bujkált azokban a zugokban, amelyekben mi sétáltunk végig.
Lent egy élethű szobát találtunk, ami feltehetőleg ugyanígy lehetett berendezve majd' 100 évvel ezelőtt.
A kiállított táblákat végigolvasva barangoltunk még, de sajnos csak zsákutcákba és lezárt folyosókba ütköztünk.
Az élményt tovább fokozta, hogy senkivel sem találkoztunk össze a lent töltött idő alatt, csak a korabeli zenét lehetett hallani.
A kiállítás olyan érdekes volt, hogy teljesen elveszítettük az időérzékünk. Felérve már be is sötétedett, haza is indultunk a következő busszal.
Lent egy élethű szobát találtunk, ami feltehetőleg ugyanígy lehetett berendezve majd' 100 évvel ezelőtt.
A kiállított táblákat végigolvasva barangoltunk még, de sajnos csak zsákutcákba és lezárt folyosókba ütköztünk.
Az élményt tovább fokozta, hogy senkivel sem találkoztunk össze a lent töltött idő alatt, csak a korabeli zenét lehetett hallani.
A kiállítás olyan érdekes volt, hogy teljesen elveszítettük az időérzékünk. Felérve már be is sötétedett, haza is indultunk a következő busszal.
Panni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése